A Szálasi-korszakhoz kötődik a Budapest és Hegyeshalom közötti halálmenet, amely ellen a semleges követségek diplomatái tiltakoztak. Még a németek is túlzottnak tartották a halálmenet nyilas kísérőinek brutalitását.
A nyilas puccs előtt és a Szálasi-kormány első napjaiban SS-egységek és nyilasok gyilkolták a munkaszolgálatosokat. A nyilas korszakban a budapesti Duna-parton, a csillagos házakban, a nemzetközi gettóban (a semleges követségek védett házai a Szent István park környékén) és a pesti nagygettóban (a Dohány, a Rumbach és a Kazinczy utcai zsinagóga környékén) a fővárosban megmaradt zsidók és munkaszolgálatra kivezényelt társaik ezrei pusztultak el a nyilasok golyóitól.

A munkaszolgálatosok ellen elkövetett tömeggyilkosságok a nyilas korszak egészét jellemezték. A fővárosban, vidéken, a határ menti munkatáborokban kegyetlenül végrehajtott vérengzésekről tudunk, bár az ország területén elkövetett gyilkosságok teljes feltárására, a fennmaradt források alapos feldolgozására mindeddig nem került sor. A háborút követő népbírósági peranyagokból a kutatás még jó néhány tömeggyilkosságot rekonstruálhat.

A vidékiek deportálása után már csak Budapesten voltak munkaszolgálatra besorozható zsidók. Közülük sokan megszerezték semleges országok, elsősorban Svédország és Svájc védlevelét, a kikeresztelkedett vagy keresztény iratokkal rendelkező zsidók pedig a Vatikán menlevelét. Ezekkel az iratokkal a munkaszolgálatosok védett századokba kerültek, a fővárosban és környékén hadiüzemekben dolgoztak, a bombázások után romeltakarítást végeztek vagy a Budapest környéki védőgyűrűt építették.